A profi teniszben lassan már itt van az év vége, amit hagyományosan a legjobbak részvételével zajló világbajnokság zár le, kiegészítve egy idei újdonsággal, a bali mesterversennyel. (Dióhéjban a lényeg: a női teniszezők kétféle versenyre nevezhetnek évközben – úgynevezett kiemelt „premier” tornákra és kisebb, 220.000$ összdíjazású „international” tornákra. Az eredményeket egész évben számolják, és a nyolc legmagasabb pontszámú játékos mehet a dohai VB-re; Balin pedig az a legjobb 12 játékos vehet részt, aki nem jutott ki Dohára, de nyert international versenyt az év során.)
Az október 25-én lezáruló tornákkal kialakult a két évadzáró verseny mezőnye, amelyeket érdemes kicsit megvizsgálni.
A dohai vb-re kijutottak:
Oroszország: Szafina, Kuznyecova és Gyementyeva;
USA: Serena és Venus Williams;
Fehéroroszország (!): Azarenka;
Dánia: Wozniacki – nem ősgyökeres dán, lengyel származású;
Szerbia: Jankovic.
(Tartalék: Zvonareva, Oroszország és A. Radwanska, Lengyelország.)
A bali mesterverseny mezőnye:
MAGYARORSZÁG: nagy örömünkre Czink Melinda és Szávay Ágnes;
Spanyolország: Anabel Medina Garrigues és a rövid nevű Maria Jose Martinez Sanchez;
Franciaország: Marion Bartoli;
Ausztrália: Samantha Stosur;
Belgium: Yanina Wickmayer;
Izrael: Shahar Peer;
Szlovákia: Magdalena Rybarikova;
Oroszország: Vera Dusevina (vagy a francia Aravane Rezai, itt a források két különböző sorrendet jelenítenek meg).
Valamint két szabadkártyás, akiket a szervezők még nem neveztek meg. (Valószínűleg egyikük egy thaiföldi, másikuk pedig vagy egy belga, vagy egy orosz versenyző lesz majd.)
A névsorból egyrészt kitűnik, hogy Európán belül a keleti térség csúnyán elverte Nyugatot. Másrészt pedig tulajdonképpen az egész világot. Ugyan a bali mezőny nagy része a „fejlett” világból került ki, azért a dohai versenyhez képest ez csak egy másodrangú torna lesz. Ha pedig a világbajnokság mezőnyéből kiemeljük Williams-testvéreket, szinte (egy kissé tágan értelmezett) regionális verseny vált ebből az eseményből, még a két tartalék is idevalósi. Ez nem az első ilyen év: 2008-ban is ugyanez volt a helyzet, 2007-ben pedig csak egy belga játékos zavarta meg ezt az „idillt”. Viszont az évtized elején, 2001-ben az akkor még 16 fős világbajnoki mezőnyben mindössze hárman (1-1 bolgár, orosz és jugoszláv) képviselték a térséget.
Az orosz női tenisz előretörése az utóbbi években amúgy is szembetűnő volt (2004-ben például az év négy nagy versenyéből hármat orosz hölgy nyert), most pedig úgy tűnik, más országok képviselői is jelentkeznek. Talán nem véletlen, hogy épp teniszben: az egyéni sportágak egyik velejárója, hogy itt nem kell feltétlenül egy fejlett országba, hipermodern körülmények közé születnie a versenyzőnek. Bár rettentően fontosak a felkészülési lehetőségek, de ütni ugyanúgy meg lehet tanulni mindenhol, ha az ember szükségét érzi, a körülmények végett kimehet Amerikába egy időre, viszont ez sem feltétlenül szükséges. Ráadásul az a küzdeni akarás, ami akár pl. az orosz, akár a szerb versenyzők mentalitását jellemzi, gyakran előnyükre is válik. És ezzel pedig pozitív példát teremtenek hazájuk fiataljainak is, hiszen sikereikkel azt üzenik: a nemzetnek vannak tehetséges emberei, akik kitartással sokra vihetik.
Ha megnézzük a jelenlegi női világranglistát (okt. 23-i állapot), a legjobb száz helyezett között találunk 14 orosz, öt-öt román és cseh, négy szlovák, három fehérorosz és ukrán, két-két magyar, lengyel, szerb, osztrák és horvát, illetve egy-egy észt, lett és szlovén versenyzőt. Ez összesen 47 – a ranglista élvonalának majdnem a fele (akik közül tízen az első 15 helyezett közé tartoznak). Ennek megfelelően az országok közötti verseny, a Federation-kupa legjobb 16 országa között van Oroszország, Csehország, Szerbia, Ukrajna és Szlovákia is. A tendencia pedig várhatóan nem fog sokat változni, hiszen a jelenlegi junior tornákon is horvát, magyar, román és orosz versenyzők viszik a prímet.
Reméljük, honfitársaink is állják majd a versenyt a többiekkel szemben. November 4-étől vigyázó szemeinket tehát Balira vessük, és szurkoljunk Melindának és Áginak!